A fenti hasonlattal élve egy darab vagyok a kirakóból, úgy mint TE kedves olvasó. Lehet, hogy nem ugyanabból, lehet, hogy nem ugyanolyan fontos szereppel, de mindkettőnknek létfontosságú a szerepe.
A blogom célja, mindössze annyi, hogy hülyeségeimet kiírjam a fejemből. Ha ezekkel akár csak egy embernek segítettem, bármiben akkor, már nem hiába foglaltam a tárhelyet.
Sok mindenről van meggyőződésem, sok mindenről alakul, sok mindenről radikális, megbotránkoztató. Nem mondom, hogy nekem van igazam, nem mondom, hogy másnak nincs. Azt mondom, mindenkinek joga van (és kötelessége lenne) véleményt formálni, mindenről, ami körülötte van.
Legjobban az zavar, hogy emberek ezrei, milliói, gondolkodás nélkül élik le az életüket. Ha azt mondják, írják nekik, hogy a zöld fű kék, nekik máris kék. A legrosszabb az, hogy mindannyian ilyenek vagyunk. Mindegyikünk életében van ilyen, amit vakon elhiszünk, elfogadunk, holott, ha kicsit gondolkoznánk, mögé láthatnánk.
Politika, vallás, emberi kapcsolatok, étel, mindennapok.
XY azt mondja, jobb az életünk, máris jobb; ha templomba járunk máris jó emberek leszünk = a templomba járók jó emberek; szeretlek; a legegészségesebb ilyenolyanamolyan adalék (fura, de nem tudom elképzelni, ahogy Isten a paradicsomban a fák terméséhez adagolja a bifiduszeddmegezt.); elfogyott, nincs, szar az élet, a **..** a hibás.....
Ha lesz aki elolvassa, arra kérném, hogy gondolja át egy napját, vagy egy olyan dolgot, amiben teljesen biztos az igazában. Biztos, hogy az a nap, úgy a legjobb, vagy az az igaz, csak úgy igaz, és másnak is csak úgy lenne igaz?
